Már megettem a kenyerem javát

INTRO

Voltam egyszer én is büszke bálkirály, 
jártam én is száz leány után.
Téptem annyi rózsát május éjjelén, 
s mégis egymagam maradtam én.

Már megettem a kenyerem javát, 
de nem tudom, hogy mi a boldogság.
Meg álltam volna egy kislánynál én is, 
de hát az élet csak sodort tovább.

Az ember mindig akkor látja meg, 
a szerencséjét, mikor elveszett! 
Öreg legénynek nem való a május, 
és segíteni ezen nem lehet.

SZÓLÓ

Már megettem a kenyerem javát, 
de nem tudom, hogy mi a boldogság.
Meg álltam volna egy kislánynál én is, 
de hát az élet csak sodort tovább.

Az ember mindég akkor látja meg, 
a szerencséjét, mikor elveszett! 
Öreg legénynek nem való a május, 
és segíteni ezen nem lehet.

INTERMEZZO

Régi vallomások, régi randevúk, 
más felé vezet ma már az út.
Jobban értik mások, nálam nincs tovább, 
jójszakát virágos ifjúság.

Már megettem a kenyerem javát, 
de nem tudom, hogy mi a boldogság.
Meg álltam volna egy kislánynál én is, 
de hát az élet csak sodort tovább.

Az ember mindég akkor látja meg, 
a szerencséjét, mikor elveszett! 
Öreg legénynek nem való a május, 
és segíteni ezen nem lehet.

Öreg legénynek nem való a május, 
és segíteni ezen nem lehet.